Én most más megvilágításban szeretném felhívni az érdeklődő vagy esetleg érintett olvasó figyelmét a beteg panaszaival kapcsolatos – részéről szükséges – döntések (vagy ezek elmaradásának) következményeire.
Ehhez alapismeretként tudnivaló, hogy két jól látó szemünkkel külön-külön más irányból “fényképezzük” az előttünk lévő teret, benne a megfigyelni kívánt tárgyakat >> ettől van térlátásunk, a tárgyak egymás mögöttiségének, egymáshoz viszonyulásának helyes felismerési képessége.
- fiatalabb korban a járművek előzését a közlekedésben, gyorsforgalmi utakon, – vagy
- idősebb korban, kiszolgáltatott helyzetben a lépcsőn vagy küszöbben, udvari terep-egyenetlenségben, járdaszéli lelépésnél előforduló megbotlásokat, ezek baleseti – például combnyaktörés, bokaficam, stb. – majd ápolási következményeivel (a mindennapi ápolás szervezése a beteg környezetének feladataként…stb.).
Teljesebb felvilágosítást az adott beteg tájékoztatásakor lehet kérni, adni.
Ezért mindkét szemünk külön-külön elérhető legjobb látóélességének fontos szerepe adódhat még mindenki életében.
Hasonló szemészeti eltérésnek más lehet a jelentősége fiatalabb- vagy egy konkrét életkörülményben élő idősebb személynél.
Sorsrontó eseményeket előzhetünk meg egy idejében végzett időskori szürkehályog-műtéttel vagy helyesen mérlegelt következtetéssel, amely – azonos szemészeti állapot ellenére – más megoldást kívánhat.
Vannak fénytörési hibák, melyeknek időben való fel nem ismerése – vagy jelentőségének tudatlan félretevése és kezelésének (néhány éves gyermekeknél) halasztása tompalátáshoz vezethet, pedig utólag kiderül, hogy a családban figyelmeztető jeleket lehetett volna észlelni, csak éppen ezeket lényegtelennek értékelték (nem gyakori, de többször előforduló eset).
Nem minden hibás adottságunk derül ki időben, de sok már nem vagy nem kellően javítható akkor, amikor felismerésre kerül, hogy szükség lenne rá (tompalátás javíthatósága 1,5 – 2 éves korban pár hónap alatt – 4 – 5 évesig elég jól, később már csak töredékében vagy egyáltalán nem eredményes).
Fejfájás oka lehet – nem kizárólag! – asztigmia, anizometropia: a szemtől több munkát, alkalmazkodást követel, fáradtságot okoz (de sikeres kezelésük esetén tökéletesebb a nehezebben felismerhető betűk, szövegek, képek látása).
Kisiskolás gyerek a fokozott odafigyelést kívánó házifeladat helyett (miközben kisfokú fénytörési hibáját folyamatosan kompenzáló szemizom-munkára van kényszerülve) nyílván szívesebben focizik, mint tanul, >> következésképpen önkéntelenül is kerüli a kevésbé komfortos kötelezettségeit. Pl. ez is “rásegíthet” a rosszabb iskolai eredményekre.
Ugyanekkor mai életünk egyre nélkülözhetetlenebb területe a képernyős munkavégzés.
A felnőttek világában nehezített a pénztárgéppel való munka, több órás számítógépes munka, stb. (hypermetropia, asztigmia, presbyopia, anizometropia esetén).
Idősebb korban nagy (de nem kizárólagos!) szerepe van a TV-nézés-keresztrejtvény fejtés, olvasás ellehetetlenülésében is.
Rendelőintézeti beteganyagban rendszeres probléma a szárazszeműséggel járó tünetek és a korlátozott kezelési eredményesség sokrétű ok-okozati összefüggése. Ezek orvosi feltárása, megértetése és az eredményesség javítási lehetőségeinek egyénre szabott kiválasztása nagyban segíti a beteg mindennapi boldogulását….
Más esetek: nagyon idős (?) kor miatt húzódozik vagy elzárkózik a beteg a műtéttől, arra hivatkozva, hogy ismerős környezetben még ellátja magát, rokonok is meg-meglátogatják, nincs már neki sok hátra stb., stb.
Csak éppen azt felejtik ki (nem ismerik fel), hogy ha jelenlegi állapotában nincs (mert kiesett) a térlátása (mellé önti a kávét, mellényúl valaminek a konyhában, műhelyben, csavarhúzásnál, tűbefűzésnél), nem pontosan észleli a szőnyeg szélét, vagy küszöböt, lépcsőt – elesik – és combnyaktörés vagy más szerencsétlen következmény miatt…… percek-órák alatt úgy megsokszorozódnak a nehézségei a betegnek és az ellátásában résztvevőknek is, hogy már fel sem merül kérdésként, hogy akár csak 10-20-30%-al jobb – műtét utáni – állapotban mindez elkerülhető lett volna!
Nincsenek tudatában, hogy a pillanatnyilag – még – jobban látó szem mellől kiesett a térlátáshoz szükséges másik szem látása, emiatt térlátása romlott, könnyen megbotlik a küszöbben, udvari talaj-egyenetlenségben vagy a lépcsőn és mindjárt nagyobb a baj: lábtörés, csonttörés, nem beszélve a következményekről, az illető személy mindennapi beteg-ellátásáról.
Nem egy esetben foglalkozási feltétel miatt hamar megoperálunk egy hivatásos képkocsivezetőt, egy idős nyugdíjas esetében pedig csak nagyobb látásromlás esetén.
Ismét más élethelyzet: nem érdemes halogatni az egyébként “általánosan-beteg” ember műtétjét sem – ha lehet -, mert megoperálva hátralévő életében nem beszűkül, hanem még élvezheti a hozzátartozók (unokák, gyerekek) látogatását, önellátása is jobb, stb.
Szürkehályog mellett kialakulhat egyéb – látást rontó – szembetegség is, melyek jelentősége más lehet a maradék javítható látásélesség visszanyerésével.
Végül említem a “sima esetek” kiváló és még kiválóbb látásjavító indikációit – az un. prémium lencsékkel, amikor a jó távoli látás mellett helyreállítjuk egyazon műlencsével a közeli látást is, amikor teljesen szemüveg nélkülivé tesszük a pacienst.
Itt is adódhat – nem mindig! – lehetőség a már korábban megvolt – szerzett vagy veleszületett – fénytörési hibák egyidejű kiküszöbölésére (asztigma, anizometropia).
A korábbi tudásunk és kezelési lehetőségeink mellett alig figyelembe vett panaszok jelentősége mai életmódunk során felértékelődött, megnőtt, mert új foglalkozásokban keserítik meg az ember életét.
Ilyen a szárazszeműség – vagy az esztétikai állapotunk, kinézetünkkel szembeni elvárásaink (megnyúlt szemhéjbőr, szemkörüli ránc, anyajegyek egy része, bőrkiemelkedések és egyebek).
Mindezeken nagy tapasztalattal rendelkező, empatikus és gyakorlott szemorvos sokat tud segíteni.
Sokat halogattam, de megérte! Éveket fiatalodtam ettől az egyszerű beavatkozástól, nagyon ajánlom Gonda doktor urat, a legjobb kezekbe kerültem.
Először féltem a szemhéj műtéttől, de profi kezekbe kerültem. Hihetetlen, hogy mennyivel jobban érzem magam, a doktor úr igazi kincs!
Szinte visszakaptam a látásomat, mivel alig láttam már a megnyúlt szemhéjamtól. Köszönöm a doktor úrnak, türelmes és mindig a rendelkezésemre állt.
Évekig szenvedtem a kötőhártya cisztámmal, mire megtaláltam Gonda Gyulát. Maximálisan ajánlom őt, emberileg és szakmailag is elégedett vagyok vele.